A mai Magyarország nyomokban tartalmaz polgári gondolkodást, és viselkedést,mégis minden második posztban olvassuk, hogy "Hol élünk?", "Ezért tart itt ez az ország"! A szerző nyáron írta meg egy település sportegyesülete kapcsán kialakult helyzetről a véleményét, mint állatorvosi lóról. Több részben adjuk közzé, de egymásra épülnek. Kövessétek a blogot!
#1 – A lakosok és a városvezetés közötti viszonytalanság
A mai magyar társadalom egy sajátos keveréke a kádárizmusnak, a kapitalizmusnak és a feudalizmusnak. A polgármester és a lakosok fordított módon vannak bekötve egymáshoz. Egyrészről van „a jó polgármester majd mindent elintéz” igénye, mint ahogy a szüleinkhez viszonyulunk, de abban a pillanatban lázadunk, ha nekünk nem tetsző döntést hoz; mint ahogyan apánkhoz, anyánkhoz viszonyulunk, amikor nem veszi meg, amire vágyunk, vagy nem enged el bennünket valami buliba. A polgármester részéről egy sajátos amnézia van jelen azzal kapcsolatban, hogy kinek tartozik felelősséggel, ki választotta meg, kiknek az adóbefizetéseiből működik a városháza (kádárizmus).
Mindenhol van egy szűk elit, aki anyagilag támogatja a polgármester megválasztását, aki jól jár a helyi beruházásokkal, és a sportot anyagilag is támogatja, amelyekkel újabb előnyökhöz jut. Itt most az egyszerűség kedvéért eltekintek attól, hogy Magyarországon a helyi befektető általában egy központi haver és stróman, valamint attól is, hogy a TAO hozzájárulások egy részét szatyorban vissza szokás adni annak, aki felajánlja, mert ez durva általánosítás, és nem minden településre igaz (kapitalizmus).
A lakosok koncentrikus körökben helyezkednek el a hatalom és az információ körül. Vannak a periférián a boldog tudatlanok, akik csak azt látják, amit megmutatnak nekik. Vannak a magukat körön belül érzők, akik hallomásból tudnak információt, és azt adják-veszik a virtuális infópiacon. Vannak a körön belüliek, akikkel a hatalom emberei magánéleti helyzetben vagy a hatalomgyakorlás közben személyesen is találkoznak, akik ismerik a valóság egy részét, és végül van maga a kör, ami nagyon szűk, kevés emberből áll, és a kölcsönös érdekfüggés tartja őket a körben (feudalizmus).
Mi ezzel a probléma? Az, hogy ebben a sajátos magyar keverékben az információhoz való hozzájutás nem egyenlő a polgárok között, a megválasztott városvezető és az őket megválasztó polgárok mindegyike tévedésben van azzal kapcsolatban, hogy ki van kiért.
Ebben a sajátos elegyben a kör szélére tolódnak azok a polgárok, akik nem akarnak, vagy alkatuknál fogva nem tudnak részt venni a hatalom által kínált és a többség által kialakított keretrendszerben, ezért képtelenek arra, hogy a jogaikkal és kötelességükkel tisztában levő hozzáállásukkal megelőzni vagy kezelni tudjanak a településen elmérgesedő helyzeteket.
#2 – A döntéshozatal kulturálatlansága
A döntés a mindenkor megválasztott képviselők joga. Egy normálisan működő demokráciában ezekről a döntésekről számolnak be a politikusok négyévenként, és eszerint kapják újabb megbízatásukat, vagy vonulnak vissza polgári foglalkozásukhoz.
Magyarországon a politikából nincs visszaút – kevés kivételtől eltekintve – a korábbi foglalkozáshoz, a politikusok nagy része a politikából él, ezért elemi érdeke, hogy mindenáron hatalomban tartsa magát, hiszen ettől függ a családja megélhetése.
Egy 100%-os városi tulajdonú cég vezetésének a mindennapi működés biztosítása a dolga. Egy normálisan működő demokráciában az ilyen cégek átláthatóan működnek, folyamatosan informálják a lakosokat a bevételről és a kiadásokról.
Magyarországon a cégek képtelenek a jogkövető működésre, ha nem akarnak csődbe menni a rendkívüli adóterhek és a százféle értelmetlen szabályozás miatt, amit a hatalom a kölcsönös bizalom hiányában rájuk terhel. Egy cégben tehát elemei reflex az átláthatatlanság megőrzése, különben politikai vagy önös gazdasági okból bárkinél találhatnak a bármilyen ellenőrök bármilyen apró hibát, amit az ellenőrzésekkor nyíltan ki is mondva tudatosan keresnek.
A mai magyar hatalomrendszerben szó sem lehet átláthatóságról vagy a lakosokat bevonó elszámolásról. Nem működnek a döntéselőkészítés rendszerei, nincs szó részvételi demokráciáról, sőt semmilyen demokráciáról nincs szó, az emberek kész tények előtt állnak, és azokat az első problémakörben bemutatott viszonyok mentén tárgyalják, kommentálják.
A digitális korban a részvételi demokrácia könnyű és olcsó. Számtalan módszere van a döntésben érintettek bevonásának, megkérdezésének az Internet segítségével. A lakosok egy virtuális térben élnek, és a városvezetés, valamint a cég vezetői rengeteg eszköz közül választhatnak, hogy milyen módon teszik számukra elérhetővé az információt, tesznek fel fontos kérdéseket, amelyekre adott válaszok elemzése után vezetik a várost és a céget. Ez Magyarországon lehetetlen éppen a fent leírt sajátos vegyes berendezkedés negatív hatásai miatt.
Az emberek sem igazán akarnak élni a jogaikkal, és a lehető legkevesebbet foglalkoznak kötelességeikkel, amíg a jó apa és anya a mindennapi kenyerüket megadja (kádárizmus). Az emberek nem akarnak, vagy nem tudnak részt venni a közéletben, igyekeznek távol tartani magukat a köz ügyeitől, és maguktól mondanak le ennek előnyeiről, miközben csak a hátrányukat „élvezik” (feudalizmus). A társadalmi ranglétrán való elhelyezkedésük elsősorban szerzett anyagi javaiktól függ, amelyből többnyire rövid távú érdekeik mentén „vásárolnak” (kapitalizmus).
Mi ezzel a probléma? Az, hogy a polgárok nincsenek tisztában a döntéseket megalapozó információkkal, adatokkal, nincs lehetőségük a döntés előkészítésben véleményt nyilvánítani, így a döntést sem tudják elfogadni, azaz annak végrehajtásában sem tudnak együttműködni.
Így a hatalom további előnyökhöz jut az információk visszatartásával, a döntések önkényes meghozatalával, a polgárok pedig megnyugszanak, hogy a döntés rendelkezései alól kiskapukkal kivonhatják magukat, hiszen mindenről „ott fönn” döntöttek.
FOLYTATJUK!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2018.10.15. 10:29:31
hidroponi 2018.10.15. 11:24:37
nemecsekerno_007 2018.10.15. 11:27:29
Szerencsére egyre többet, de nem az posz-kádári ellenzék jóvoltából.
chrisred 2018.10.15. 12:23:43
nemecsekerno_007 2018.10.15. 12:35:56
A kormány kurvára nem poszt-kádári. Se gondolkodásában, se cselekvésben...
Persze próbálkozhattok mást sulykolni, láthatóan kevés sikerrel...
chrisred 2018.10.15. 12:49:53
orlando2012 2018.10.15. 13:47:54
sinus67 2018.10.15. 15:01:34
Ez nagyon PC volt! :)
sinus67 2018.10.15. 15:06:04
Oké! Fogadjuk el az állításod!
Ennek tekintetében a posztkádári kijelentésed mivel támasztid alá az ellenzék tekintetében.
Mondjuk a jobbikra és a momentumra lennék kíváncsi. De a többit is sorolhatod!
Lássuk!
orlando2012 2018.10.15. 15:08:52
sinus67 2018.10.15. 15:36:20
Értem!
Akkor idetartoznak azok - pl. közszolgák is -, akik nem merik vállani a kiállást!
Azért az is állja némileg, amire én gondoltam! :))
kvadrillio 2018.10.15. 20:37:08
BAZDMEGORBÁN A RENDSZARODAT !!!
Bár a feltételek és a körülmények elfogadhatatlanok, virágkorukat élik Magyarországon az uzsoraalbérletek, a mélyülő lakhatási válság miatt egyre többen – sokszor kisgyermekes családok is – kénytelennek ezt választani. A másik lehetőség ugyanis az aluljáró, vagy valamelyik túlzsúfolt tömegszálló lenne. A jelenségre a Habitat for Humanity Magyarország friss lakhatási jelentése irányította rá újból a figyelmet. Az uzsoraalbérlet fogalma régóta ismert, de mára a helyzet annyiban romlott: az utóbbi években, felismerve a "piaci" igény, egyre többen látnak üzletet benne. Az apró, szobányi „lakások”, a bérbe adott fáskamrák mellett olyan magántulajdonú ingatlanok is megjelentek, amelyeket néhány négyzetméteres szobácskákra osztott fel a tulaj, hogy minél több, kiszolgáltatott helyzetben lévő embernek adhassa ki azokat. A szobákat gyakran semmi más, csak egy néhány centi vastagságú falap választja el. A fürdőszoba, konyha közös használatú.
kvadrillio 2018.10.15. 20:46:30
Ezek az idézetek szerepeltek a táblákon
„A tandíj mellőzésével is lehet fejleszteni az egyetemek és főiskolák működését.” - Orbán Viktor (2008. március)
„A tandíjnak ellensége vagyok, és az is maradok.„ - Orbán Viktor (2012. július)
„Ha tandíj lett volna, akkor én ma nem állnék itt.” - Orbán Viktor (2008. Február)
„Beszéljünk ismét egyenesen. A tandíj a magunkfajtákat kirekeszti az egyetemekről.” - Orbán Viktor (2008. Február)
„Sohasem fogok belenyugodni abba, hogy Magyarországon tandíj zárja el a gyerekek előtti felemelkedés lehetőségét." - Orbán Viktor (2008. Február)
:o)))))))))
kvadrillio 2018.10.15. 20:48:17
AVAGY...HATALOM BIRTOKLÁSA MIATTI JELLEMTORZULÁSNAK !!!!!
VIKTORKA A VÉGÉN EGÉSZEN ZOMBI LESZ !!! :o)))
Hozzászólok 2018.10.16. 00:13:04
Nem kéne általános világszintű jelenségeket a magyarok speciális balfaszságaként feltüntetni.
orlando2012 2018.10.16. 04:47:31
orlando2012 2018.10.16. 04:48:43
orlando2012 2018.10.16. 06:10:43
sinus67 2018.10.16. 09:18:31
Nem a karfás székben ülőkről van szó.
Annak idején, pl. a Bohóc forradalom után kirúgtak tűzoltót és közalkalmazottat is.
Ismeretségi körömben ketten voltak ilyenek.
Tudom, nem reprezentatív, de az újságok is cikkeztek erről.
Nem a nem akarásról van igazán szó, hanem a félelemről. A jelenlegi ellenzék balf@szkodását és mondanivalójának hiányát elnézve (ha van is mondanivaló, az egyre kevesebbekhez jut el /nem mindenki lóg a neten/) a félelem megmarad, hiszen nem hogy garancia nincs arra, hogy elérnek valamit, hanem egyenesen az a garancia, hogy az ellenzék minden megmozdulása, akciója befuccsol. Látva a harmadik elsöprő eredményű választást ezek az emberek egyre kevésbé lesznek ki- és megmozdíthatók.
Majd a tömeges leépítéseket követően ez talán változni fog, de bárkinek nehéz dolga lesz ezentúl tömegeket, kiváltképpen kritikus tömegeket megmozgatni.
Persze vannak, akikre igaz az állításod, hogy nem akarnak, de - mégegyszer mondom - a jelenlegi ellenzék bénázását látva ez így is marad jó darabig.
Mi elvitatkozgatunk, anyázgatunk, érvelünk jól, vagy hamisan itt a blogokon, de ez semmit nem változtat.
A politikát nem itt kell alakítani.