Jackie-t Londonban ismertem meg 1998-ban egy tanulmányúton, ahol a fogyatékkal élők ottani helyzetével, társadalmi részvételük szintjével és gyakorlatával ismerkedtem. Jackie fekete bőrű, jamaicai születésű fiatal lány, aki középsúlyos értelmi fogyatékosként a londoni önkormányzat fogyatékosügyi tanácsadójaként dolgozott akkor – igaz, két segítővel-, ezen kívül a londoni kórházakban fiatal medikusokat és medikákat tréningezett arra, hogyan kell bánni és beszélni az értelmi fogyatékos emberekkel, ahogy az angol akkor mondta, people dealing with learning disabilities (tanulási nehézségekkel küzdő emberek).

No, szereztem forrást arra, hogy iderepüljön Budapestre, szerveztünk neki egy találkozót magyar civil szervezetek vezetőivel, felkészültem Jackie-vel az előadására – tudni kell róla, hogy csak kérdés-felelet formában tud előadást tartani, úgyhogy jó párszor elpróbáltuk. Megjelentek a résztvevők, láttak egy okos, angolul jól beszélő, jól öltözött, gyönyörű fiatal nőt, aki háromnegyed órán keresztül beszélt a munkájáról, majd a legvégén Jackie elárulta magáról, hogy értelmi fogyatékos. Az állak a padlón csattantak.

Ma is szívesen emlékszem vissza erre az estére. Mert kiváló példája volt annak, hogy ha a fogyatékkal élő emberek nem részvétet kapnak, hanem részvételhez jutnak, megkapják a megfelelő segítséget - esetünkben két szociális munkást, aki Jackie-nek segít az utazásban, az ügyei elvégzésében, a munkájában -, akkor lehet egy középsúlyos értelmi fogyatékos ember is nemhogy hasznos, de nélkülözhetetlen tagja a közösségnek. Hiszen ki tudná jobban elmagyarázni az orvosnak, az ügyintézőknek, és általában az embereknek, hogy a mozgás-, látás-, hallás-, értelmi fogyatékkal élő embereknek mire van szükségük az önálló élethez és a bekapcsolódáshoz.

Mivel Magyarországon évtizedek óta fantasztikusan aktív és tehetséges emberek, szervezetek dolgoznak a fogyatékkal élő emberek jogainak érvényesítéséért, bekapcsolódási lehetőségeiknek szélesítéséért, nem az én dolgom ezt felsorolni, kibontani, megmagyarázni. Viszont fontos, hogy minden élethelyzetben, utcán és a munkám során, otthon a családban és nyilvános fórumokon hangoztassam és hangoztassuk, hogy velünk élő honfitársaink be tudnak kapcsolódni, ha a számukra hiányzó eszközt megkapják és hagyják őket magukért kiállni. A rámpa, a felolvasó szoftver mind nagyon fontos eszköz az esélyegyenlőségek biztosításában, de a fejünkben kell először akadálymentességet kialakítani, nekünk, akik szerencsések voltunk…

Egy nagyon szemléletes példát tudok csak a legvégére bedobni: ha a szemüveget nem találták volna fel, akkor ma azok, akik a cikkemet szemüveggel vagy kontaktlencsével olvassák, szintén a fogyatékkal élők táborát szaporítanák. Csak nagyon kicsin múlik és nézőpont kérdése.

Kapcsolódó szolgáltatásaink:

- felnőttképzési nyilvántartásba vett képzéseink: Kommunikációs készségek fejlesztése, Munkahelyi esélyegyenlőség, érzékenyítés, befogadás, Kommunikáció speciális helyzetű célcsoportokkal

- Önsegítő csoport facilitátor képzés

- Állampolgári Tanács, lakossági fórum

Bővebben: cromo.hu