A trák menekültek emléke és a mai menekülők

Burgasz városában áll egy korához képest elragadó, öreg épület. Egy nagy ház, lehetett akár szálloda is, legalábbis lehetett volna.
Az idő nyomai és az emberei beavatkozás ellenére, jellegzetes lilás piros színével, ablakai és homlokzata is megőrizték az épület elegáns báját.

De lépjünk csak hátra egyet! A 20. század első évtizedeiben Burgasz város neve emberek ezrei számára egyet jelentett a megváltással és a reménnyel. Ők voltak a Fekete-tenger partjain Kelet- és Nyugat-Trákiából érkező bolgár menekültek.  

Burgasz városa elhelyezkedése miatt biztonságos menedéket jelentett sokaknak, akik mindenüket elvesztették, pont, mint a háború és szegénység elől napjainkban menekülő milliók. A trákok akkor, akár a mai afgánok és szírek, arra kényszerültek, hogy meneküljenek a történelem olyan eseményei elől, amelyekről senki nem kérte ki a véleményüket.

A berlini kongresszus (1878), az Ilinden-Preobrazhenie felkelés (1902) és a két balkáni háború (1912-1913), majd az első világháború (1914-1918) után a történelem letaglózta Kelet- és Nyugat-Trákiát, így Nyugat-Trákia Görögországnak való átengedése alternatívák nélkül hagyta őket. Burgasz maradt az egyetlen menedék.

Az 1930-as évek elején Burgasz több mint 10.000 családot fogadott be Kelet- és Nyugat-Trákiából. A hontalan családokat iskolákban, a tenger melletti épületekben, a kikötő területén és a város középületeiben helyezték el. Később teljes kerületek és falvak alakultak ki a trák menekültek ezreinek elszállásolására. A helyi hatóságok a sajátos gondoskodás és segítségnyújtás érdekében megalapították a Menekültek Elhelyezésének Igazgatóságát.

Történetünk háza tehát erre a történelmi időszakra emlékeztet ódon bájával. E háznak neve is van: Minkov Khan, vagy, ahogy még ismerik a Trák Khan. A város történelmi szállóját trák bevándorlók, George és Todor Minkov bérelték 1896-ban, ez lett a trák bevándorlás burgaszi központja. 

Itt tartották 1897. február 19. napján a Bolgár Trák Társaság alapító kongresszusát. Az ezt követő években itt szálltak meg a Drinápolyi Forradalmi Bizottság vezetői és tagjai. Ma a Minkov Khan helyén áll egy épület, melyet a Trákia felszabadításáért harcoló áldozatok emléktáblája díszít. 

A múlt menekültjeinek története azonban nem csak a fogadtatásról és reményről szól, hanem fejlődésről, gazdasági és társadalmi növekedésről is. Burgasz kikötőváros gyors terjeszkedéséhez az intenzív bevándorlás is hozzájárult. Ma a Fekete-tenger partján Burgasz a második legnagyobb város, és e város ad otthont a trák leszármazottak még fennmaradt két szervezetének. 

A Trák Házat 1939-ben alapították a Trák Társaság elnökének, dr. George Popkirov felügyeletével. A ház megépítését a trák leszármazottak önkéntes adományaiból fedezték. 

Létrehozásának fő célja egy különleges panzió kialakítása volt, mely arra szolgált, hogy a trák menekültek gyermekeinek elszállásolását megoldja annak érdekében, hogy így segítse őket a jövőjük megépítésében. Később a Trák Házból mozi és kulturális központ lett. A közelmúltig ez volt a város egyik legnépszerűbb mozija.  

A Trák Ház létrehozása a trák leszármazottak azon törekvését tükrözte, hogy demonstrálják a 20. század eleji traumatikus események kimeríthetetlen emlékezetét, hogy megerősítsék közösségük identitását, és hogy megerősítsék az egyének és csoportok őseik elveszett földjével fennálló szimbolikus kapcsolatát.

A múlt menekültjei mesélnek a jelen menekültjeiről. Ahogy azelőtt is, Burgasz ma is egy határváros, különböző világok és történelmek közti határ, ahova a tengerről érkezők reményt, félelmet és energiákat hoznak a kikötőbe. A kikötőt ábrázoló régi fényképek a régi és új életek közötti szüntelen mozgást jelképezik. Azt az utat, amelyen mindenki sérülékeny és nem szabadna egyedül áthaladnia.

Christian Elia

Forrás: http://www.snapshotsfromtheborders.eu/the-old-hotel-in-burgas/

#snapshotsfromtheborders #kepekavegekrol #DEARprojects