Egy folyó leginkább maga az élet. A folyó körül az emberek mindig letelepedtek, termesztettek, az oltotta az ők és állataik szomját. A folyó azonban mindig ketté is osztja a partokat. Éppen ezért a folyó mindig az élet, de egyben időnként határvonal is.
Ez a helyzet a Kulpa folyóval is, Szlovénia Bela krajina térségében, a horvát határon.
Gazdag biodiverzitása okán a folyó mindig is egy egyedülálló, ma már nemzeti parknak minősülő területen folyt.
Egy folyó mindig változik: a Kulpa folyó lusta hegyi patakként indul, nő, akár egy ember, és szelíd alföldi folyóvá duzzad. A teljes terület az 1990-es évek végén vált Európa egyik legértékesebb nemzeti parkjává.
A növény- és állatvilág óriási változatossága, páfrányok hatalmas fái, nagy vadállatok, így medvék, farkasok és hiúzok találhatók itt.
De a folyó egyben határ is. Így volt ez az Osztrák-Magyar Monarchia idején, amikor a Bécshez tartozó (Szlovénia) és a Budapesthez tartozó (Horvátország) területeket osztotta ketté, valamint így volt ez a második világháborúban is, mindaddig, amíg nem vált minden Jugoszláviává.
A Kulpa folyó ismerte a háborút, azt, amikor Jugoszlávia széthullott egy olyan konfliktusban, amely odavezetett, hogy az első menekültek is átkeltek a folyón. Olyan, saját országukon belül lakóhely változtatásra kényszerített személyek voltak ezek, akik később egy másik nemzet állampolgáraivá váltak.
Még ma is azok az emberek kelnek át a Kulpa folyón, akik háború elől menekülnek. A balkáni útvonalon szír, afgán, kurd és sok más menekült halad át a folyón. Egyes kormányok akadályokat építettek a folyó mentén, olyan kerítést, amely bár nem gátolja meg az átkelést, de olyan új Európán áthúzódó falakról tanúskodik, melyekről senki nem gondolta, hogy a berlini fal 1989-es leomlása után még valaha lát.
A Kulpa folyó pedig csak folyik tovább, a történelem közepén, határokon és államokon át. Nyomokat és emlékeket hagy hátra. Bela krajina az emberi biodiverzitásnak is emlékművet állít, Crnomelj e régió egyik legnagyobb központja.
Az elmúlt évtizedekben emberek ezrei hagyták el ezt a térséget, hogy szerencsét próbáljanak, és sokkal több érkezett az elmúlt évszázadokban, amikor a határ háborút és konfliktust jelentett. Szerbából, Bosznia-Hercegovinából és Montenegróból érkeztek letelepedők, akik viszályoktól és megszállás elől menekülve termőföldért és házért cserébe vállalták, hogy megvédik e határokat.
Most, hogy a háborúnak vége, ez a nyelvek és kultúrák olvasztótégelye, amely egyesíti a nyelvi és vallási kisebbségeket, mint az Ortodox keresztényeket és a katolikusokat.
Egy középút történelem és természet között, melyen életek és emberek haladtak át tegnap és ma.
Forrás: http://www.snapshotsfromtheborders.eu/kolpa-in-the-middle-flows-the-river/
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.