Magaslatról tekintünk le a Malom-völgybe, az egyre erősödő délelőtti nap és messziről hallatszó csorda kolompolásának hangja kíséretében. Bal oldalt a Balatonból egy szelet, jobbra messzebb tréningünknek otthont adó falu árpádkori templomtornyával, lenn a völgyben pedig egy hétre szóló, ideiglenes otthonunk. Ez a kép a Felsőörs környezetében levő Miske-szikla mellől biztos sok embernek megmarad emléknek a túráról. Ahogy a helyszínen nagyon otthonosan mozgó, ökológiai értékekre nagy figyelmet fordító túravezetőnk felhívta figyelmünket, ilyenkor az erdőben azért nem hallható madárének, mert már elmúlt a párzási időszak. Ilyenkor gyakran nem is szállnak, hanem a földön ugrálnak a madarak - ellentétben csoportunkkal, akik a holnapi nap mind szétszéledünk, a magyarokon és szlovákokon kívül mindenki „szárnyakon”, a szélrózsa majd minden irányába.

A Miske-sziklánál kezdtük utolsó teljes felsőörsi napunkat. Napunkon nagy hangsúlyt fektettünk az elmúlt hét kiértékelésére, összefoglalására. Erre egy kreatív csoportos feladatot végeztünk, ahol minden csoport kapott egy szempontot, amit egy papíron ábrázolnia kellett rajzzal, írással. A csoportok nagyon különféle szimbólumokat használtak, de érdekes módon a tréning szakmai anyagának kulcsszavai nagyrészt mindenhol fellelhetőek voltak. A youth in action formálisnak ígérkező bemutatóját színesítette interaktivitása. A résztvevők közül, akik részt vettek már ilyen programokban, különösen fel voltak szólítva, hogy személyesen szóljanak tapasztalataikról. Utána az értékelésnél különösen a társas, kommunikációs kompetenciáik fejlődését érezték erősnek a résztvevők, míg nagyon hasznosnak érezték a felnőtt szerepről tanultakat. Az értékelések után felfedtük a tréning elején kihúzott titkos barátainkat, akiknek a hét folyamán üzenhettünk, ajándékozhattunk, stb. Mindenki mást „kapott” titkos barátjától, különbözőképp voltunk elégedettek. Én nem mindig éreztem magam jó titkos barátnak, de nagy örömömre titkos barátom összességében annak érzékelt.

Az este grillezéssel zárult. A vacsorához nem láttam kitéve folyadékot, ám mielőtt „mozdultam” volna észrevette mellettem ülő Denis és kivett táskájából egy Kozelt. Nem tudtam visszautasítani, megittam első söröm a héten. Vacsora közben folytattuk Szlovákiából érkezett Ondrej-el a héten már többször elkezdett társadalom-lélektani, történelmi témájú beszélgetésünket országainkról, lakóiról. Érdekes volt reflektálni a tegnap esti tánc bemutatóra, amikor főleg „észak-magyarországi”, „felvidéki” táncoknak nevezték a gömörvidéki táncokat a táncoktatók. Magyarországon talán amiatt is, hogy nagyon régi táncokról van szó, természetesek ezek az elnevezéseket, de talán tudomásul kell vennünk, hogy északi szomszédaink többségi lakosságának ezt hallani máshogy hat, mint nekünk. Vacsora után elkezdődött a fényképek másolgatása, tábortűz körüli beszélgetés. Búcsú a helyszíntől, talán már lassan búcsú az ilyen kellemes (a Malom-völgyben esténként enyhén csípős) nyári estéktől is. A balti államokból érkezőknek egy ideig bizonyára. Holnapi napunkon kilenckor tervezünk Budapestre indulni, majd egy általunk tanult módszert sikeresen alkalmazó intézmény látogatása és közös étkezések, majd búcsú-parti vár ránk.

Fotó: A Miske-sziklánál (Ondrej fényképe)