A címben szereplő mondat gyakran hangzik el olyan közösségekben, társaságokban, ahol a résztvevők, vagy éppen rendelkeznek munkával, vagy ha éppen nem, akkor is nagy eséllyel indulnak a munkaerő-piaci versenyben. Szóval mindenkire igaz az adott társaságban, hogy nem tapasztalta meg a tartós munkanélküliséget, azt hogy hosszú hónapok, évek óta nem volt munkahelye.

A címben szereplő mondatot gyakran követi az a sérelem is, hogy a mi munkánkból, járulékainkból tartják el ezeket az embereket.

Igazuk van? El lehet ezt fogadni?

Nem kívánom letenni voksomat sem az igen, sem a nem mellett, én a tapasztalataimból kiindulva csak azt mondom: én nem így gondolom. Volt szerencsém dolgozni, olyan tartósan munkanélküliekkel, akik megtették az első és legnehezebb lépést: jelentkeztek szakmai és munkavállalásra felkészítő tanfolyamokra, hogy ismét dolgozók lehessenek. A velük töltött idő és a velük folytatott beszélgetések és képzések megerősítették azt a meggyőződésemet, hogy a cím mondanivalója nem feltétlenül igaz. Az esélyekről: nincs megfelelő iskolai végzettség, nincs szakma, 45 év fölötti életkor, roma származás, gyermeket egyedül nevelő szülő, a környék földrajzi és gazdasági adottságai, kapcsolati és információs tőke hiánya.

Ezekkel „felvértezve” már nem is olyan könnyű bármikor munkába állni.   És igen, ezekről a körülményekről és emberekről szólnak a kutatások, tanulmányok, ilyen ügyekben lehet az Egyenlő Bánásmód Hatóságához fordulni. A kutatásokban, tanulmányokban található számok mögött pedig hús-vér emberek vannak, róluk szól, amit a külső szemlélő hajlamos elfelejteni.

Beszélgetőtársaim meséltek arról az aspektusról is, melyről a kutatások kevésbé beszélnek: a lelki, pszichés szempontokról. A munkanélküliség idővel életformává válik. Az ember erre rendezkedik be, képződik ki. Tudja mikor és hol lehet segélyt kérni, hogyan kell beosztani a keveset, de lassan elfelejti, mit jelent korán kelni és munkába indulni, megélni azt, hogy alkotott valamit és azt munkabérrel elismerik. Zárójelben jegyezném meg, vannak olyanok, akik ezeket soha nem tapasztalták még meg.

Ezt az akár több év alatt kialakult életformát kell feladni, a gyakran bizonytalan, kevés sikerrel kecsegtető változásért. Aki ezt megtette elmesélte, mikor benne volt, észre sem vette, milyen változáson ment át az élete és lelke, csak utólag döbbent rá erre a folyamatra.

Számomra ez úgy vált teljesen átérezhetővé, mikor eszembe jutott, hányszor kezdtem újra a rendszeres sportolást. Először is, többször halasztottam a kezdést, majd irdatlan nehéz volt az első pár alkalom, de végül belejöttem, és ha ki kellett hagynom egy edzést, nagyon rosszul éreztem magam a bőrömben. Utána kimaradt még egy, aztán még egy. Egyszer csak azt vettem észre milyen régen voltam edzeni. Gondoltam, majd a jövő héten, vagy a jövő hónapban  elkezdem megint …

Kapcsolódó szolgáltatásaink:

- felnőttképzési nyilvántartásba vett képzéseink: Kommunikáció speciális helyzetű célcsoportokkal, Motivációs készségek fejlesztése, Kulcskompetenciák fejlesztése, Álláskeresési technikák, Munkahelyi esélyegyenlőség, érzékenyítés, befogadás, Személyiségfejlesztés, önismeret, Család és munkavállalás, stb.

Bővebben: cromo.hu