Reggel öt óra, ébresztő megszólal, és olyan üdén talál, hogy az első gondolatom, az, hogy majd a sírban kialszom magam. 

Ma megkezdődött a tartósan munkanélküli emberek képzéssorozata. Egyelőre, nekem csak nevek egy listán, illetve azért egy névhez beugrik egy arc is. Nos, ő meg a listámon nincs rajta, csak épp hegesztő, és nő, és Flashdance, és Jennifer Beals. Miért e kis „gondolatvihar”?  Igen, bizony, a csoportom tagjai közül sokan hegesztő szakmát is kitanulják a tréningsorozattal párhuzamosan. A tréning támogatja az OKJ-s képzést, a témák kulcskompetenciák, motiváció és álláskeresési technikák. Gondolatok jönnek-mennek a fejemben, céges tréning nehezebb vagy itt velük? Hát majd meglátjuk!

Megérkezem a képzés helyszínére, jönnek a résztvevők is. Fiatalok, idősebbek, nők, férfiak, romák, kisgyermekes szülők és hajléktalanok. Hát igen, a munkanélküliség nem diszkriminál! Végre arcok is társulnak a nevekhez. Kis tájékoztató, és a trénerek bemutatása után a csoportok elvonultak a termeikbe. És akkor jött a sok élet-történet: sikerek, kudarcok, örömök és bánat. És még valami, megjött a kérdés megint: hol könnyebb?  Cég vagy itt? A válasz kicsit másképp érkezett a fejembe, de nyugodtabbá nem tett: Majdnem szó szerint idézve egy nagy „klasszikus” tévéműsort: Itt tényleg lét a tét! Emberek jöttek tanulni, hogy legyen esélyük, hogy valami olyat kapjanak, amivel a sok kudarc után végre sikert érnek el. Legyőzték a tartós munkanélküli lét során „megszületett” „démonaikat”, kétségeiket, szinte önmagukat is, és eljöttek reményekkel tele. Idővel a nyugtalanságom átváltozott eltökéltséggé, hogy nekik itt és most, egészen decemberig, durván komolyan kemény képzésük lesz, ha rajtam múlik, hogy esélyük legyen.

És még valami: mindenki talál munkát, aki akar? Hát hallgatva a történeteket engem nehéz lesz erről meggyőzni.

Kis ízelítő: telefon az álláshirdetést feladó cég szomszédjából: igen még van üres hely, két perc múlva érkezés személyesen: már betöltötték. Igen, roma hölgyről van szó.

Még egy kis ízelítő: Igen, még van üres hely, ja, hogy 53 éves? Sajnos már betöltötték.

És még egy kis ízelítő: Végzettség rendben, tapasztalat rendben, óóó, két gyermekét egyedül neveli, ahaaa, és ki tud vigyázni a gyerekekre betegség és nyári szünet alatt? Ühüüm, szóval nehezen, de azért megoldható majd hívjuk…

Az EBH-t a tematikába biztos beteszem.

Elhittem nekik a történeteket, miért? Naiv vagyok és láttam őket, amikor és ahogy mesélték és, és itt voltak tanulni, képezni magukat, hogy növeljék az esélyeiket. Nekem ennyi érv elég volt.

Holnap a tréning folytatódik…