Az alapítványunknak kész a bűnmegelőzés, áldozattá válás oktatócsomagja! Személyes indíttatásból kezdtem el írni ezt a blogposztot, mert vannak személyes ismerőseim a tizenéves korosztályban. Többször is kértem őket, hogy ne tegyenek fel magukról a lányok szexipózolós képeket, a fiúk meg idióta házibuli fotókat, de mintha a falnak. És hogy ne beszéljenek (írjanak) úgy a Neten, mintha a kocsmában lennének. Nem értik, hogy az Internet nem felejt, hogy mind a képeket, mind a szöveget megőrzi a rendszer, és részben biztonsági okokból, részben felnőtt karrierjük segítése okán ne adjanak kulcsot mások kezébe, hogy tehetik őket tönkre. Tele van a Net rémtörténetekkel. De nem és nem. Dafke ott a mobiltelefonos-pózolós, a bekocsmázós-idiótás, és a sok trágár szó, amit felnőttként is kétszer meggondolnék kiejteni a számon, pláne leírni, hiszen bármikor visszakereshetővé válik. És egyébként is, minek ez az öncélú trágárkodás?

Az egyik kiscsaj úgy megsértődött, hogy simán kioktatott, hogy én nem értem, hogy ez a világ elleni lázadás. Höhö, egy frászt. Ha a világot akarod jobbítani, lehet menni önkéntesnek, értelmes dolgokat kitalálni, megvalósítani, Néhány bmegtől és egyébtől nem fog a világ a sarkaiból kifordulni. Jó, tudom, ez korosztályi izé, de akkor is…

Az alapítványban tenni is akarunk ez ellen valamit. Úgy tűnik, hogy a zuglói önkormányzat lesz elsőként vevő a programra, osztályfőnöki órák keretében áldozattá válás témában tartunk órákat nyáron a napközis táborokban, ősztől 200 osztályban egyenként három alkalommal. Megtaláltuk a módját, hogy mindezt úgy adjuk elő, hogy ne öreganyánk és öregapánk meséjének hangozzék. Majd meglátjuk, hogy mennyi borsó kerül a falra, és mennyi épül be.