A határ menti területek úgy működnek akár egy forgóajtó, ahol az emberek ki és be járnak miközben történelmi időszakokat és korszakváltásokat élnek át. Ahmad számára Konstanca a kezdetet és a véget is jelenti, egy várost, amelyet életének különböző szakaszaiban elhagyott, majd később újra felfedezett.

„Szíriában születtem, Arvád szigetén, Tartúsz városában. Először 1991-ben tanulmányi okokból jöttem Romániába, azon belül is Temesvárra. 1993-ban Konstancára költöztem, ahol 1997-ben fogorvosi szakon végeztem. Ezután visszatértem Szíriába, de amikor elkezdődött a háború, úgy döntöttem, hogy inkább visszamegyek Romániába és politikai menedéket kérek. Majdnem egy évig a Galatia Befogadó Központban éltem, majd utána visszamentem Konstancába”- mondja Ahmad Ramada, aki Konstancában, a Fekete-tenger román városában kezdett el más nehéz sorsú emberekről is gondoskodni. „Jelenleg kulturális közvetítőként és tolmácsként dolgozom, emellett önkéntesként és tanácsadóként próbálok megoldást találni a menekültek különböző problémáira, pl.: jogi problémák, tartózkodási engedélyek, fordítással és tolmácsolással kapcsolatos dolgok a bíróságon, egészségügyi ellátással kapcsolatos problémák orvosi rendelőkben vagy kórházakban tartózkodó migránsok esetében, hivatalokkal, magánvállalkozásokkal, munkával vagy oktatással kapcsolatban felmerülő problémák.

Szíria szigetén születve, Ahmad élete különböző szakaszaiban különböző értelemben keresztezte a tengereket, ezért pontosan tudja milyen érzés az utazás, a tenger és az ismeretlen.

„Konstanca egy nagyon gyönyörű és befogadó város. Egy multikulturális terület, ahol különböző népcsoportok harmóniában élhetnek együtt. Nagyon ragaszkodom ehhez a városhoz.  5 éves koromban édesapámmal együtt Európába utaztam. Édesapám egy hajó kapitánya és egyben tulajdonosa is volt, ő volt a felelős az áruszállításért egész Európában, és a családi vállalkozásunk is részt vett a hajók javításában Konstanca kikötőjében.”

Ahmad sorsa Konstanca és a tenger, de ennek ellenére soha nem felejti el Szíriát. „Folyamatosan követem, hogy éppen mi történik Szíriában. Mostanra románnak tartom magam, de a szívem mélyén érzem, hogy honnan is származom. Ott vannak a barátaim és a családom is. Néhány barátom a tengeri szállításban dolgozik, így néha láthatom őket, és emellett a technikának köszönhetően napi szinten tudom tartani a családommal a kapcsolatot.”

Mégis a tenger az, ahol lehet élni, utazni, dolgozni, de emellett menekülni is. Akárcsak azok az emberek, akiknek Ahmad is önkéntesként segít. „Nem érzem magam fáradtnak, bár néha ugyanazon a napon el kell utaznom és vissza kell térnem a Befogadó Központból a galatiai menedékkérőkhöz, hogy segíteni tudjak a nehéz helyzetben lévő menekülteknek. Ez nagyjából egy három órás kocsiút csak oda. Néha azonban tehetetlennek érzem magam, mert nem mindig tehetek eleget azokért, akiknek szükségük van a segítségemre. Ezeknek az embereknek a történeteiben én is pont ugyanolyan érintett vagyok. Minden embernek, akinek segítek, sajátos helyzete van, amiben annyira segítek, amennyire csak tudok. Ami néha zavar, az a bürokrácia, amellyel szembe kell néznem, amikor megpróbálok megoldani bizonyos problémákat. Például olyan esetek, amikor vannak gyermekes családok vagy egyedülálló anyák, vagy migránsok, akik nagyon nehéz körülmények között élnek, sok nehézséggel küzdenek meg és nagyon nehéz munkát találniuk.”

Európa más részein, ezeken a nehézségeken felül még ellenséges légkörben is kell élni az embereknek. „A konstancai közösség a kezdetek óta nagyon toleráns és befogadó és ez a mai napig így is maradt. Ez a hely ősidők óta egy többnemzetiségű terület. Románia e régiójában görögök, tatárok, törökök, örmények, zsidók és arabok is teljes harmóniában élnek együtt, folyamatosan segítve egymást. Úgy hiszem, hogy a város, a régió és a Fekete-tenger kikötőjének szépsége mellett, amelyek gazdaságilag vonzóbbá teszik a várost, a vendégszerető emberek, valamint a kultúra és a közösség sokszínűsége teszik e helyet élhetővé. Fontos hangsúlyozni, hogy a konstancai nép soha nem tagadta meg azt, hogy segítsen másokon, legyen az bevándorló vagy menekült.

Számomra a határ csak egy mesterséges vonal. Jelenleg a technológiai és gazdasági fejlődés miatt számos emberi tevékenység zajlik olyan tág területen, hogy meg kell haladnia az országhatárok létezését. A nemzeti határokat olyan államügyekben használják, mint a betartandó törvények és szabályok, vagy a béke és biztonság. Egy ország nem a határairól híres, hanem az emberekről, a helyeiről és a kultúrájáról. Gyerekkorom óta jól ismerem Európát, mert édesapámmal sokat utaztam. Voltam Olaszországban, Görögországban. Közvetlenül a középiskola befejezése után választottam Romániát, ahol nagyon könnyen beilleszkedtem. Ezért döntöttem úgy sok év után, hogy Romániában keresek menedéket és maradok itt, miután Konstancában megszereztem a menekültstátuszt. Minden tapasztalatból, amit átéltem megpróbáltam a legjobbat és a legszebbet megragadni. Ezért is vagyok kulturális közvetítő és tolmács, hogy felhasználjam ezeket a tapasztalataimat és segíteni tudjak másoknak, hogy ne érezzék magányosnak magukat.”

Írta: Christian Elia

Forrás:  http://www.snapshotsfromtheborders.eu/ahmad-and-the-sea-of-constanta/

#snapshotsfromtheborders #kepekavegekrol #project