Harmadik nap. Új nap, új események. A mai nap a kultúráé, történelemé. Azt szokták mondani, hogy nem érthetsz meg egy népet, amíg nem érted annak történelmét, kultúráját. Nos, történelemtanár lévén azért van némi információm Ugandáról. De ez mit sem számít, hiszen bizonyos szempontból nem az a legfontosabb, ami történt, hanem az, ahogyan az az itt élőkben tovább él. Nem részletezem Uganda történelmét, mert egyrészt némiképpen bonyolult, azaz hosszabb időt venne igénybe kifejteni itt, másrészről nem is célom ez, inkább valamicske hangulatot átadni szándékoznék. Első utunk Kampala egyik legnagyobb látványosságához vezetett, a Kadhafi Mecsethez. Amúgy Nemzeti Mecset a neve, de a hívők Kadhafi Mecsetként említik, tekintettel arra, hogy a mecset Kadhafi líbiai elnök, bukott diktátor támogatásával épülhetett meg. Ez az ország legnagyobb mecsete, 25.000 ember tud benne egyszerre leülni. Minaretje pedig látogatható, és csodálatos panorámát nyújt a városról. Na de itt jön az első ellentmondás, amivel a nap folyamán találkoztam. A volt ugandai diktátor, a harmadik elnök, Idi Amin megítélésében. Idi Amin 1971-ben került hatalomra, természetesen egy puccs által, és 8 éves uralma alatt Afrika leghírhedtebb diktátorává vált, miközben rezsimje több százezer ember halálát okozta. Uganda korábban brit gyarmat volt, így a gazdaság 85%-a az indiaiak kezében volt. Idi Amin egyik első intézkedésével kiutasította őket az országból, ami Uganda gazdaságának összeomlásához vezetett. Ezen felül történetünk szempontjából fontos még megemlíteni, hogy Idi Amin muzulmán volt. Miután az őt támogató összes ország elfordult tőle, Kadhafi, líbiai diktátor lett legfőbb szövetségese. A történetnek ez a két szála azért érdekes, mert a Kadhafi mecsetben minket körbevezető, amúgy rendkívül kedves muzulmán vezető meleg szavakkal emlékezett meg Idi Aminról, akinek Uganda muzulmánjai nagyon sokat köszönhetnek, hiszen az ő álma volt a Nemzeti Mecset, ugyanakkor kifejtette azt a véleményét is, hogy az indiaiak kiutasításával, vagyonuk elkobzásával nagyon jót tett az országnak, mert mindent visszaadott a népnek. Minden egyéb, amit róla mondanak csak propaganda. Ugyanakkor második úticélunk, a királyi palota mellénk kirendelt vezetője már egy teljesen más képet festett Idi Aminról. Ez sokkal inkább az a kép, amit mi, európaiak ismerünk a diktátorról. Különösen igaz ez annak fényében, hogy megtekinthettük Idid Amin kínzókamráját, ami valójában egy lőszerraktárnak készült, de alig nyolc hónap után a horror háza lett, ahol 19.000 embert, a rendszer ellenségeit mészároltak le. Vezetőnk szerint az indiaiak kiutasítása Uganda összeomlásához vezetett, amit az ország a mai napig nem hevert ki. Hát ennyit arról, hogy ugyanazt a személyt, ugyanazon eseményt mennyire másként lehet megítélni. Minden csak nézőpont kérdése. Mindegyikben nézőpontban van részigazság, de itt kézzel fogható az a sokszínűség, ami az ugandai gondolkodást is jellemzi. Mindamellett az ugandaiak, saját bevallásuk szerint Afrika legvidámabb népe, és azt kell mondjam, elhiszem nekik. Rendkívül sokszínűek, több tucat törzsből állnak, akik mind különböző nyelvet beszélnek, emiatt az angol az egyik közös nyelvük, illetve a szuahéli, amit viszont nem szívesen beszélnek. A szuahéli nyelvet beszélőket, ahogyan minket fehéreket is a „mzungu” szóval illetnek, ami talán kicsit gúnyosnak hangzik, de eddig csak egyszer hallottam, akkor is nevetve mondták ránk. Érdekességként elmondom, hogy azt is megtudtam, hogy Uganda a nevét a Buganda Királyságról kapta. A bugandai nép a baganda. A bagandák tagja, azaz egy ember a bagandák közül a muganda, a nyelv amin beszélnek pedig a luganda. Őszintén szólva ezen nagyot nevettem, még akkor is, ha nem szerettem volna bántó lenni, de maga a mesélő is nevetett rajta, szóval nem kellett megküzdenem az eset miatt lelkiismeretfurdalással.

Mindezek után nyakunkba vettük a várost. Vasárnap, mert ilyenkor nincs forgalom. Ez az egyedüli nap, amikor közlekedni lehet normálisan, Hát azért van fogalmi különbség aközött, amit ők és amit mi a normális alatt értünk, de így, látogatóként élvezetes egy út volt. Itt élőként ezt biztosan nem így élném meg. Az egész teljesen érthetetlen, és a legnagyobb jóindulattal sem tudnám még csak irányított káosznak sem nevezni, ami itt folyik. Ennek ellenére az élet sűrűjébe vezetett utunk. Elmentünk Ggaba-ba, a Viktóra tó partjára. A Viktória tó Afrika legnagyobb tava, Uganda, Tanzánia és Kenya osztozik rajta. Bár csábító érzés motorcsónakba szállni és túrázni egyet, a helyieknek ez kedvelt foglallatosságuk, vasárnap lévén sorok vártak a csónakokra, azonban mégsem nagyon javasolt. Egyrészt a motorcsónakok állapota, másrészt pedig a tóban található egy bizonyos élősködő, egy vérmétely miatt, ami a bőrön keresztül bejutva az emberi szervezetbe bilharziózist okoz, ami erős fájdalmakkal és potenciálisan szöveti roncsolással járó betegség. Szóval a csónakázást inkább kihagytuk. Cserébe viszont bejártuk a piacot a tó partján, ami maradandó élményt okozott. Ez egy kimondottan a helyiek által látogatott terület, úgyhogy rögtön tucatjával ragadtak ránk azok, akik égre-földre esküdöztek, hogy övék a piac legjobb terméke. A piacon nem erősség sem a higiénia, sem a közlekedés, szóval jelentett némi kihívást a bejárása, végül azonban csak ott ettünk egy helyi kis kifőzdében, ráadásul pont ott, ahová az egyik legszemtelenebb, ámde rendkívül jópofa fiatal srác, plusz három segítője be szeretett volna minket csábítani. Az igazsághoz pedig az is hozzátartozik, hogy remek halat ettünk. Tényleg nagy élmény volt. Ezt viszont nem mondhatom el az új szobámról, ami bár tiszta volt, azonban este, a blog írása közben akkora vendég jelent meg, hogy komolyan megijedtem tőle. Ok, hogy a tévében nagynak tűnik, na de… Hú. Kénytelen voltam ártalmatlanítani, de tartottam tőle, hogy éjszaka az Edgar öltönyös bogárral fogok álmodni a Men in Black-ből.

Kadhafi Mecset

Kilátás a minaretből

A minaret lépcsősora

A királyi palota

A királyi gárda gyermekei

Idi Amin kínzókamrája

Halpiac

A piac

A srác, aki az egész piacon követett

Kézzel kell enni, szóval moshatsz kezet

A menü

Vasárnap délutáni program a helyieknek

Vasárnap nincs forgalom

#snapshotsfromtheborders #kepekavegekrol #DEARprojects