Athén projekttalálkozó

A mai napot a Wellcommon Hostel megtekintésével kezdtük. A hely neve egy játékos szóösszetétel, amely a welcome (jelentése: üdvözlünk) és a common (jelentése többek között: közös, közösségi) angol szavakból tevődött össze. A kezdeményezés megálmodója és megvalósítója Mr. Nikos Chrysogelos; volt európai parlamenti képviselő, vegyész és a környezetvédelmi programok pártfogója. A hostel a fenntartható turizmust szolgálja, szociális, kulturális és környezetileg aktív csoportok és személyek elhelyezésére nyújt megfizethető szolgáltatást, sőt a menekülteknek is segítenek az athéni tartózkodásuk alatt. A hostel igyekszik teljes mértékben „zöldnek” és fenntarthatónak maradni. Befektetnek az energiatakarékosságba, a fosszilis tüzelőanyagok felhasználását csökkentik, LED világítást és napelemeket használnak. 

Rengeteg tudásra tettünk itt szert, amit akár Magyarországon is tudnánk hasznosítani, amelyek akár extra beruházások nélkül, önerőből is megvalósíthatóak lennének. Érdekesség volt például, hogy építészetileg hogyan lehet úgy épületeket felhúzni, hogy azok majdnem 100%-osan megújuló energiaelőállításúként és 0% károsanyag kibocsátásával is megvalósíthatók lennének. Sőt, akár melegebb éghajlatokon a klímaberendezéseket is ki lehet váltani megfelelő építészeti megoldásokkal, amivel az épület gyakorlatilag önhűtő is lehet. 

A hostel megtekintése után, délután egy közös ebédre indultunk, majd meglátogattunk egy botanikus kertet is, amely nem csak a mediterrán Görögországban, hanem jelenlétük a világ minden táján rendkívül fontos, mivel ezek a zöld oázisok a városon belül rengeteg ember számára nyújtanak pihenési lehetőséget és mindeközben a városi levegő minőségét is javítják. A séta közben megbeszéltük az eddig látottakat és hallottakat a többi résztvevővel együtt. Késő délután szabad programunk volt, ezért megnéztük a híres athéni őrségváltást a Syntagma téren és néhány érdekes épületet a hazafele úton. Több mint fél óra gyaloglás után, pedig haza is értünk. Igaz út közben néha nem tudtuk, hogy egyáltalán hazaérünk-e vagy sem, mert borzasztóan fájt már a lábunk az egésznapos talpalást követően. Minden nap 15 km séta után néha azt sem tudtuk, hogy is kell rendesen sétálni. :)

Este szokásunkhoz illően közösen vacsoráztunk a város központjában, ezzel is építve a közösséget.

Mondanom sem kell, miután hazaértünk, ahogy előző napokban is, ugyanúgy beestünk az ágyba és már aludtunk is.