Utolért minket a sikeres tréningezés mellékhatása: felnőttek a gyerekeink. Tavaly júniusban kaptuk őket még egészen kicsi gyerekként, és nem győztünk válaszolni a kérdéseikre, anya, mi az az állampolgári tanács? Apa, hogy kell ezt csinálni? Etettünk és etettünk... aztán novemberben megnéztük a gyerekeket, hogy mennek az első lépések, megtanulták-e rendesen a leckét, ma pedig a tréning zárásakor megállapítottuk, hogy tizenévesek lettek a gyerekek, elhagynak bennünket, néha már azt gondolják, jobban is csinálják, mint apa meg anya... De hozzánk mindig visszatérhetnek, ha bizonytalanok, vagy ha kiderül, hogy apa mégis jobban fabrikálja az áramot, és anya főztje mégis jobb.

Egy tréner mindig akkor csinál jó munkát,ha felszámolja az igényeket, és nincs már rá többé szükség. Esetleg később, ha kiderül, hogy azért nem eszik ezt olyan forrón...talán mégse véletlen, hogy mi is 4 évvel az első állampolgári tanácsok után kezdtük el tanítani.

Daszvidanyja Krájmija!