A demokráciáról, meg a civilek tisztaságáról eszembe jut egy régi történet, Jávor Benedek is tanúsíthatja:)

Elmentünk alapítványi színekben az akkor még civil Bencéékkel egy magyar faluba (ezerszázalékos munkanélküliség), ahol az volt a nagy kérdés, történjen-e meg egy környezetszennyező beruházás, ami munkahelyeket hoz, vagy sem. A helyi zöld szervezet hívott el minket. Bencééket, mint szakértőt, engem, mint az állampolgári tanács nevű módszer alkalmazóját.

Nekiveselkedtünk, beszéltünk szelet-esőt, polgármesterrel, helyi kocsmárossal, mindenkivel, majd mondtam a kedves helyi zöld úrnak, hogy hát, az a szitu, hogy sokan örülnének itt a beruházásnak, mert munkahelyeket fog teremteni. Erre ő kiakadt, hogy "nem azért hívtunk titeket ide". Mondtuk, hogy bizony ilyen a demokrácia, hogy ha az lesz a többségi vélemény, hogy legyen meg a beruházás, akkor azt el kell fogadni. Ja, akkor inkább elvonultak, dumálgattak, ránk nézegettek...és mi a történet vége? Soha a büdös életben nem csináltunk ott állampolgári tanácsot.

Nekem több tanulsága is volt a történetnek:

1. A demokrácia az valami megfoghatatlan cucc, és nagyon sokat kell vele játszani, amíg megértjük (mint az ördögbot)

2. Nem mind fénylik, ami civil. Nem mindig a civilszervezet a legnagyobb barátja a helyi lakosoknak és nem mindig a polgi a legnagyobb ellenség

3. A zöld és szociális szempontok nehezen összerakhatók egy jó kis konszenzussá. Ma sincs ötletem, hogy egy végletekig elmérgesedett helyzetben mi lett volna a megoldás. Szerintetek?