A tengerpart mentén, Málta partjain sétálni ajándék. A Földközi-tengeren, ég és tenger között, Afrika és Európa között. Ott található egy kis hajó is, a part menti úton, melyen akár az egész szigetet körüljárhatjuk

Ez egy olyan kis csónak, amit a gyerekek szoktak készíteni papírból, remélve, hogy láthatják lebegni a vízen.

A máltai csónak egy emlék, amely gyermekekről szól, pontosabban bevándorló gyermekekről. A „bevándorló gyermekek emlékműve” a vallettai vízparton található, 2008-ban avatták fel 310 gyermek emlékére, akik 1950 és 1965 között indultak Ausztráliába egy jobb élet reményében.

„Tiszteljük az eredményeiket. Ünnepeljük a sikereiket. Sajnáljuk a gyermekvándorlásának nem kívánt következményeit”: ez a felirat található a vízparton lévő kőfalba vésve, ahol a papírcsónakot formáló emlékmű a vízen lebeg, a bevándorló gyermekre emlékeztetve.

A Rune Jacobson és David Drago építészek által tervezett emlékmű, a „gyermekkort és a törékenységet” jelképezi. Ploughman professzor, egyike a túlélő gyermekeknek, aki jelen volt az emlékmű felavatásakor, így emlékezik: „Nem azért vagyunk itt, hogy kártérítést vagy bármi mást kérjünk, hanem hogy mindenkit emlékeztessünk arra, ami ekkor történt.”

Az emlékmű ugyanabban a kikötőben található, ahonnan a gyerekek Ausztráliába indultak. A 310 máltai migrációs hátterű gyermeket azzal a meggyőződéssel küldték Ausztráliába, hogy az akkori politikai és egyházi hatóság az ő érdekeivel és a szüleikkel vagy gondviselőikkel összhangban hoztak döntést, de ez mégis hatalmas érzelmi terhet jelentett a gyerekeknek, akik a világ másik feléről érkeztek.

Sokan közülük képesek voltak élhető életet kialakítani, mások szenvedtek. Évek múltán derült ki, hogy sokan fizetés nélkül dolgoztak, és sokan képzetlenek és írástudatlanok maradtak. Néhányukat fizikailag és szexuálisan is bántalmazták. Az a trauma, amit az otthonuk elhagyásakor tapasztaltak (néhány esetben akár négy éves korukban), sok problémát és rémálmot okozott nekik, melyek megbélyegezték az egész életüket.

2002. áprilisában a gyermekként máltára került migrációs hátterű emberek egy egyesületet alapítottak annak érdekében, hogy történetüket soha ne felejtsék el. 2005. szeptemberében a kormány döntött az emlékmű felállításáról, mely 2008 óta arra emlékezteti Vallettában a vízparton sétálókat, hogy a migráció története a közös történelmünk része.

Az útvonalak változnak, a közlekedési eszközök változnak, a származások és az érkezések változnak, a történelmi korszakok és összefüggések változnak, de mindannyian magunkban hordozzuk a migráció történetét.

Az évszázadok során Málta partjainál sok hajó dacolt a sorssal. A 20. században Kanada, az Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Nagy-Britannia, a 19. században Algéria, Tunézia, Egyiptom és Líbia voltak a célállomások.

Ma ezek a hajók, kis csónakok az ellenkező irányban. Más férfiakat és más nőket szállítanak, és más gyermekeket. Ez az emlékmű arra emlékeztet minket, hogy az utazás az emberiség része. Arra emlékeztet minket, hogy a migráció gyakran fájdalmas, de mégis szükséges.

Ez a kis hajó Valletta vízpartján a világ összes gyermekének álmairól mesél, kis bizonytalan hajókról, teli reményekkel, félelmekkel és álmokkal. Mert végülis mind egy csónakban evezünk.

Írta: Christian Elia

Forrás: http://www.snapshotsfromtheborders.eu/malta-the-boat-of-memory/