UGANDAI ÚTINAPLÓ 6. RÉSZ

Kollégánk, Ottó Krisztián Ottó a Képek a Végekről projektünk keretében egy hetet tölt Ugandában, hogy megismerjen egy olyan országot, mely évtizedek óta küzd a migrációval. Erről ad nekünk hírt blog sorozatunkban. Kövessetek minket a következő napokban!

Hatodik nap. Lassan egy hete vagyunk itt, beutaztuk hosszában az országot, sok mindent láttunk, tapasztaltunk, de ebből sosem elég. Úgy döntöttünk, hogy a visszafelé vezető utat megszakítjuk azért, hogy a Murchinson Falls Nemzeti Parkon keresztül menjünk haza. Amúgy ez nagyon jó döntésnek tűnt elsőre is, azért a logikát nem éreztem benne nagyon. Nem a döntésünkben, hanem a tényben, hogy a parkon át haza tudunk menni. Miért építenek közutat egy nemzeti parkon keresztül? Értem, hogy rövidebb lesz az út, meg azt is, hogy sok bevétel származik belőle, hiszen azért is belépőjegyet kell válts, hogy átautózz rajta. Na persze itt amúgy is csak átautózol rajta, ez nem egy kenyai szafari, na de mégis. Érthetetlen. Amúgy természetesen, mint Ugandában mindent, meglepő módon az utat is a kínaiak építik. Ezzel természetesen semmit sem akarok mondani, csak megjegyzem. Na de a lényeg, hogy egy ilyen teljes napos programot itt jól meg kell tervezni. Sötétedésig biztos helyre kell jutni. Mindent jól ki is találtunk, de hát ugye ember tervez, az ugandai utak végeznek. Természetesen újra defektet kaptunk. Öröm az ürömben, hogy újra egy városban, nem kint valahol az országúton. Természetesen találtunk is egy gumiszervízt az út mellett, értsd ezalatt, hogy valakiket, akik az út mellett gumit szereltek. Csak úgy ott voltak és szereltek. Mondjuk legalább időpontot nem kellett tőlük kérni, tehát felfogható ez az egész egyfajta expressz szolgáltatásként. Az út túloldalán autót szereltek, azaz szinte minden fontos dolog egy helyben megtalálható volt. Emiatt azonban rögtön elszenvedtünk egy óra csúszást. Amikor végre megérkeztünk, a bejáratnál a pénztárban ülő vadőr nagyon kedvesen felvilágosított mindenről. Természetesen, ha már eljöttünk idáig, be szerettünk volna fizetni egy csónaktúrára is a Níluson, melynek során, némi szerencsével, sok állatot, amúgy pedig 2 óra elteltével a Murchinson Fall vízesést is látni lehet. Oda is telefonált a hajóállomáshoz és jelentette, hogy négy mzungu megy csónakázni. A mzungu szónak itt megint csak nem volt különösebb pejoratív jelentése, csak annyiban, hogy innen tudták, vastagabban kell számolni. A helyieknek ugyanis a park árai csak töredéke annak, amit nekünk külföldieknek fizetni kell. A belépő kifizetése után pedig hol a már elkészült szakaszokon, hogy a földes utakon robogtunk. Ami túlzás persze, mert a szabályok értelmében ötvennel kell haladni, ami érthető is, hiszen az állatok gyakran az út közepén állnak, vagy kifutnak az autók elé. A Murchinson Fallsban nincsenek oroszlánok, sem orrszarvúak. De vannak antilopok, gazellák, varacskos disznók, elefántok, zsiráfok, kafferbivalyok, vízilovak, krokodilok, többféle majom, és számtalan madárfaj. A park nem is állatairól híres elsősorban, hanem arról, hogy keresztül folyik rajta a Nílus. Sokan nem tudják, de a Nílus a világ leghosszabb folyója és éppen itt, Ugandában ered. A Murchinson Falls a Nílus vízesése. Innen a park neve is. Utunk során számtalan állatot láttunk, hol a távolban, hol szinte kézzel fogható közelségben. Készültem az utazásra azért egy fényképezővel is, biztos, ami fix, és kiderült, itt nagyon is jó hasznát vettem. Mondjuk a képeket csak otthon fogom tudni letölteni róla, na de semmi gond. A lényeg, hogy vannak. Aztán jött a nílusi hajóút. Ez nagyon izgalmas volt, mert két órán keresztül mentünk felfelé a vízesésig, közben számtalanszor megállva olyan helyeken, ahol vízilovak, krokodilok, elefántok, illetve az itt élő madarak megtalálhatók voltak. Igazán megnyugtató érzés volt árnyékban ülve bámulni a Nílus hatalmas folyamát, hagyni kiürülni az agyat, és befogadni mindazt a szépséget és nyugalmat, amit a természet magából árasztott. Ez is egy örök élmény marad. Mint ahogy az is, hogy a hajóút is kicsit tovább tartott a tervezettnél, így nagyon erősen igyekeznünk kellett, hogy sötétedésig szállást találjunk. Mindezt tovább fokozta az izgalom, hogy a sofőrünk, Moses, kizárólag csak Shell kútnál hajlandó tankolni, mert szerinte a többi üzemanyag pancsolt, azért olcsóbb, de két Shell kútnál sem volt diesel, amik mellett elmentünk, mert nem érkezett meg Kenyából. Amúgy benzin sem, de számunkra a diesel volt érdekes. Az egyikben már egy hete nem volt. Nos útközben folyamatos telefonálással sikerült ugyan szállást szereznünk, de várható volt, hogy sötétedés előtt nem érkezünk meg, ami azért kissé aggodalommal töltött el bennünket, Moses pedig már a lejtőkön üresbe rakta a sebességváltót, ami minden volt csak nem megnyugtató. Nem kell ecsetelnem szerintem már azt, mit jelentene az, ha sötétben, üzemanyag nélkül maradnánk a világ végén, Ugandában. Nyilván, mivel a blogot múltidőben írom, azaz a megtörtént eseményeket jegyzem le, mindenki sejti, hogy megoldódott a dolog. Kicsit sötétben már ugyan, de még az este elején bebocsájtást nyertünk a szállásunkra. A bebocsájtást nyertünk fordulatot komolyan kell venni, ugyanis minden szálloda fallal van körülvéve, fémpengés szögesdrót van a tetején, és őrök állnak a kapuban, akik csak a vendégeket engedik be rajta. A szálloda pedig igen látványos volt. Nem azért, mert olyan magas színvonalat képviselt, hanem azért, mert a szobák nem szobák voltak, hanem különálló kis házak. Ezek pont olyanok, illetve nagyon hasonlóak voltak az észak-ugandai falvak viskóihoz. Szóval ez a nap is happy end-del végződött. Ma ugyan nem dolgoztunk, de az utazás és a meleg ismét kivett belőlünk sokat.

 

1_16.jpg

Reggeli szivárvány Észak-Ugandában

 

2_16.jpg

Amíg a defektet javították, mi ettünk

 

3_14.jpg

A mesterek meg dolgoztak a műhelyben

 

4_7.jpg

Ahogyan az autószerelők is a másik oldalon

 

5_5.jpg

7_5.jpg

 

8_5.jpg

21.jpg

Életképek a nemzeti parkból

 

9_3.jpg

Innen indult a hajónk a Níluson

 

10_3.jpg

A nemzeti parkot átszelő út vadonatúj hídja

 

11_2.jpg

Lenyűgöző a folyó nagysága

 

12_2.jpg

Vízilovak

 

13_2.jpg

Egy elefánt

 

14_2.jpg

Nílusi krokodil

 

15_1.jpg

A Murchinson fall. Közelebb nem tudott menni a hajó, mert a sodrás erősebb volt nál

 

16_1.jpg

Hazafelé a parkon át

 

17_1.jpg

Naplemente előtt a színek nagyon intenzívvé válnak

 

18_1.jpg

A naplemente útközben ért minket

 

19_1.jpg

A szállodai szobám

 

20_1.jpg

Szép pink moszkítóhálóm volt

 

blog1_1.jpg

#snapshotsfromtheborders #kepekavegekrol #DEARprojects

A bejegyzés trackback címe:

https://gyakoroljuk.blog.hu/api/trackback/id/tr7116718898

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Cromo Alapítvány #közösségszervezőerő

Helyi demokrácia, és állampolgári részvétel a gyakorlatban. Kicsi optimizmus, némi megelőlegezett bizalom mindannyiunk részéről, néhány egyszerű módszer, és működik! A Cromo Alapítványról bővebben: cromoalapitvany.hu

A Cromo A Facebook-on

Címkék

#actnow (2) #aktív állampolgár (1) #clarinet (3) #DEARprojects (25) #demokrácia (1) #kepekavegekrol (6) active citizenship (1) actnow (2) aktív állampolgárság (3) áldozattá válás (1) állampolgári tanács (8) állampolgárság (1) amif (37) anyaklub (2) AR (4) bemutatkozás (2) bevándorlók (1) bűnmegelőzés (1) cardiff (1) citizenship (1) civil (1) civilszektor (1) civilszervezet (1) clarinet (36) clarinetproject (37) covid (3) crestart (1) cromo sztori (2) demokrácai (1) demokrácia (11) digitális kompetencia (1) együttműködés (13) előítélet (11) érdekképviselet (1) értelmi fogyatékosok (3) facilitálás (2) fenntartható (1) fiatalok (5) fogyatékkal élők (1) forint (1) határmenti történetek (10) kampány (17) kepekavegekrol (22) kezdeményezés (2) klímaváltozás (4) klímavédelem (4) kőkemény (1) kommunikáció (7) közösség (43) közösségfejlesztés (37) kulcskompetencia (1) kultúra (16) kulturális válság (1) lampedusa (1) local democracy (1) london (1) menekült (19) millenniumi célok (1) minőségfejlesztés (1) mitoszirtok (3) munkanélküliség (4) nemzetközi (1) nemzetközi tréning (2) nyilvánosság (2) önkormányzat (24) önkormányzatok (28) önsegítő csoport (3) pályázat (17) partnerség (2) power and people (1) project (20) projekttalálkozó (2) részvétel (4) roma (5) snapshotsfromtheborders (28) storytelling (1) svájc (1) szegénység (5) szervezetfejlesztés (2) szolidaritás (2) szuggesztív (1) születésnap (2) tanulási nehézség (1) tréning (12) trening változás szegénység (1) ukrajna (3) útinapló (5) vízimentés (1) youthmythbusters (3) Címkefelhő
süti beállítások módosítása