Kulcskompetenciák fejlesztése tartósan munkanélkülieknek 2. tréningnap

Ébredés: mint első nap…

Az első nap után meggyőződésemmé vált, hogy egy teljesen nyitott, és aktív csoport trénere vagyok. S nem csalatkoztam, megerősített a második nap.

Először is megjelent mindenki, nem jelentett senki beteget, hogy ne kelljen itt lennie.

Ennek megfelelően eldöntöttem, hogy a 98%-ban tréninget még hírből sem ismerő résztvevőknek egy kis módszertani fejesugrást tartok.

Úgy mélyítettük a másik megismerését, hogy hátsó hang technikával kellett rövid beszélgetés után bemutatni párjukat a résztvevőknek. Technika alkalmazása: ötös, módszernek ellenállás nulla. Királyok voltak, nagy elánnal lendültek át a kezdeti izgalmakon, hogy szerepelni kell a csoport előtt.

Ezt „levezetésként” elmélet követte a kommunikációs stílusokról, jó bőven az asszertív stílusról, példákkal, feladatokkal. Simán rakták össze a példák alapján az asszertív mondatokat. Fellélegeztem: sikerült érthetően elmondanom. Kicsi tesztkitöltés és képbe-kerülés, ki, mennyire asszertív.

Ebéd után Gordiuszi csomóval pörgettük fel az ételtől lelassuló pulzust, majd ezt fokozva szituációs játékok jöttek. Azt nem mondom, hogy egymást taposva rohantak a „színpadra”, de elkezdtük.

Az első jelenet után már nem kellett annyit várni a következő szereplőkre, és a hátsóhangos segítség is egyre több volt. Mindenki kezdte megtalálni, hogy ennél a feladatnál mi a neki való szerep.

Mondom én magamban, ha már lúd, legyen kövér: kicsit variálunk a játékon. No, ezt már csak utólag vallottam be nekik, hogy újabb módszerrel ismerkedtek meg. Olyan természetességgel alkalmazták, mint ahogy a forró kés hatol át a vajon.

Igen lelkesen éltem meg, mert nem sikeres, agilis fiatalok ülnek a teremben, hanem már sokszor csalódott, köztük 50-es emberek is.

Hazudnék, ha azt mondanám haragudtak rám, amikor péntekre tekintettel, negyed órával korábban fejeztük be, de a záró kör arról szólt, hogy még akarnak szerepjátékot, és várják a jövő hetet.

Én is…