Nem szeretünk máshová ülni a tréning teremben.
- Ez az én helyem, itt szoktam ülni - mondja a megérkező csoporttag, és behúz egy széket magának a megszokott helyre.
- Miért nem ülsz oda, ott van még egy üres szék, szemben? – kérdi valaki.
- Ezt már megszoktam, ide ülök.
Miért ragaszkodunk a megszokásainkhoz? Mikor és ki határozta el és miért, hogy ez a helyem? És mi lenne, ha ma nem odaülnék, nem a megszokott utamat járnám?
- Mi jut erről a helyzetről eszünkbe?
„Megszoktuk már.” „Biztonságos.” „Nem ér meglepetés.” „Nincs veszély.” „Nem szeretünk változtatni”- záporoznak a válaszok.
Nem szeretjük a változást, mert akkor elveszítünk valamit, a veszteség nehéz, a gyász miatt.
Ez volt a pénteki tananyagunk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.