Ha valaki meséli, nem hiszem el. Betudom a háryjánosozásnak, a sztorizgatás hevének. De ott voltunk. Hallottuk. Kétszer is tapasztaltuk. Megdöbbentünk. Megértettük. És azóta sem térünk magunkhoz.

Van egy ártalmatlan projektünk. A fiatalok és a helyi közösség, értsd a helyi lakosok, a szüleik, az intézmények kapcsolatának megerősítése a lényeg, hogy a fiatalok ne menjenek el a településről, hanem találjanak értelmes célokat helyben.

Keresni kezdtük a partnereket. Találtunk néhány önkormányzatot. Pest megyében vagyunk, ahol még normál Internet kapcsolat van. A beszélgetőtársaink nem Mari nénik és János bácsik, akiket hagyományosan ostobának és tájékozatlannak szoktak nevezni a médiumokban.

Nem, a projektpartnereink tanárok, iskolaigazgatók. A projekt elején mindenki nagyon lelkes. Simán aláírják az Open Society Foundation fejlécű jelenléti íveket. Amikor élőszóban beszélgetünk, és elhagyja szánkat, hogy a Soros alapítványa, Máris vonulnak vissza, ordítva közlik, hogy micsoda ügynökök vagyunk, és tönkre akarjuk tenni az ifjúságot, hogy kiárusítjuk a hazánkat Izraelnek, meg az USA-nak, illetve a projekt közepén azt kérik, ezt itt helyben ne terjesszük. De a fejléces papír - ami angolul van írva- az nem probléma.

Ha már valakit közellenségnek tartanak, nézzenek utána!