Újabb sikeres évet zártunk a Magyarországi Evangélikus Egyházzal és intézményeivel való együttműködésünkben. 2009-ben kezdtünk el velük dolgozni, és a cél az egyház által működtetett szociális intézmények minőségfejlesztése, működésük kiegyensúlyozottá, egységessé tétele.

Több szempontból példaértékű projekt ez, így több szempontból örömteli számunkra is, hogy részt vehetünk benne. Szervezetfejlesztőként már az egy üdítő kivétel, hogy egy szervezettel nem akkor találkozunk, amikor a belső konfliktusai, vagy a fenntarthatatlan működése végképp lehetetlenné tette a továbbélését. Ebben az esetben valami egész másról szólt a megrendelés: kiegyensúlyozott, magas szintű szolgáltatásokat nyújtó intézményekkel találkoztunk, és a kérdés úgy szólt, hogyan lehet még jobban csinálni. A tűzoltás és a puszta túlélésért folytatott harc is szép feladat, de így azért mégiscsak más…

Forrás és idő híján egyéb munkáink során sajnos az is ritkán fordul elő, hogy a javasolt szervezeti változásokat a szervezetben dolgozók képzésével tudnánk támogatni. Itt erre is lehetőségünk volt. Rendszeresen találkoztunk a minőségfejlesztésben érintett intézmények vezetőivel, munkatársaival, és egy képzéssorozat keretében igyekeztünk őket felkészíteni a változás kezelésére, a változással együtt járó feladatokra. Fejlesztés, és a fejlesztésben dolgozók tudásbeli, és személyes támogatása – így teljes a kép.

Fejlesztőként sokszor sajnálattal tapasztaljuk azt is, hogy úgy készülnek tervek, úgy futnak le projektek, hogy épp csak az érintetteket, a program majdani haszonélvezőit nem kérdezi meg senki, ők mit gondolnak, mit szeretnének. A minőségfejlesztési programban mindannyiunk örömére ezen a területen is előreléptünk. Minden intézmény fejlesztésének fontos eleme volt a lakókkal, az ott élő idős emberek részvételével megrendezett fókuszcsoport, ahol maguk mondhatták el észrevételeiket, javaslataikat. Szívmelengető, és nem utolsó sorban hasznos beszélgetések voltak ezek, amelyek közvetlenül segítették az intézmények fejlesztését.