Csukd be a szemed egy pillanatra. Képzeld azt, hogy könyvek vesznek körül. A csöndben elképzelheted a tudást, a nyelveket, az emberek hagyományait és vallásait, szokásait, és az emberiség félelmeit és reményeit is. Ha a könyvek beszélni tudnának, az az emberiség történetének hangjává válna.

 Üdvözöllek Leszbosz szigetén, a Kis-Ázsia partjai közelében található kis gyöngyszemen. A fővárost, Mitilínit, Kr. e. 11. században alapították. A Földközi-tenger történelme keresztülment a város falain és utcáin. 

 A falakat és kastélyokat a bizánciak, a gattilusi család és a törökök építették, és ők uralkodtak az ország három fő pontján, amely nem más, mint Mitilíni, Mithímna (jelenleg ez a Molyvos sziget legfontosabb turisztikai központja) és Sigri (ottomán falu, amelyet ma az UNESCO megkövesedett erdejének egyedülálló szépsége vesz körül 20 millió évvel ezelőttről). Az évek során a sziget és annak lakossága megőrizte hitelességét, szóval bárki, aki a szigetre jön, érezheti az ősi görög vendégszeretetet.

A szigetről eltűntek a rómaiak, a bizánciak, a törökök és a görög államok. Az évszázadok során a béke és a háború idején a sziget megőrizte a nép kultúráját és ritka szépségű természeti tájait.

Leszboszon a civilizációk keresztezik egymást, ahogy az ismert leszboszi költők, Alkaiosz és Szapphó, vagy a filozófus Pittacus, vagy Arione dalnok is elbeszélik. Ők az évezredes hagyomány szerint a történelem szempontjából fontos férfiak és nők történeteit énekelték meg, de a hétköznapi férfiakról és nőkről is szóltak, utazókról és migránsokról, akik a háborúkból menekültek vagy üzleti, illetve tanulási célból utaztak, és különböző kultúrákat és hagyományokat hoztak a szigetre.

 500 év muszlim megszállás sem befolyásolta a leszbosziak keresztény hitét, köszönhetően annak, hogy a történelem során a szigeten elszórtan sok kolostor maradt fenn. A Leimonos-kolostor, a Perivolis-kolostor, az Ypsilou-kolostor, a Myrsiniotissas-kolostor, a Pythariou-kolostor, a Moni Taxiarhon csak néhány olyan hely, ahol nyomott hagyott a történelem és fennmaradt a krisztusi hit szeretete.

A sziget, amely a 19. század idején Földközi-tenger nagy kereskedelmi központja volt, a gazdagság és kultúrák gyűjtőhelye volt, miközben a Kelet és Nyugat építészeti stílusait máig tükrözik Mitilíni és néhány falunak házai.

Napjainkban, épp, mint a múltban, Leszboszon találkoznak az élet, az ötletek és az emberek: a helyi lakosok, a világ minden tájáról ide utazók, és a Moriában élők (Mitilíni egyik külvárosa, mely szerepel már az 1548-as oszmán adónyilvántartásban).

A falu biztonságát a kalózok elleni támadásoktól a máig megőrzött tornyok garantálták, közvetlenül a falu bejárata előtt. Egy különleges példája a tornyoknak a Kourtzis-torony, amely támadás esetén riasztotta a lakosságot. A tengerből pedig a történelem során jöttek kultúrák és ötletek, menekülők és látogatók, de ami a legfontosabb: veszélyek.

Moria évekig Mitilíni gazdag lakosai számára jelentette a fő nyaralási úti célt. A falu az ókori római vízvezetékrendszerről is ismert, amely 500 méterre található a déli határtól. Úgy hiszik, hogy a Hadrianus birodalom idején építették és teljes hossza 26 km volt, és az Olympos lábától indult. Az vízvezetékrendszer vízzel látta el a sziget néhány kerületét, ezzel egy időben pedig ellátta Mitilíni nyilvános fürdőit, szökőkútjait és villáit.

Az ősi időktől egészen napjainkig Moria gyümölcsökkel és zöldségekkel látja el Mitilíni városát, míg a térségben a 19. században épített 5 olajpréselő gép mutatja, hogy a lakosság fő foglalkozása az olajtermelés. Korábban Moria kerületében találtak egy ősi kőbányát, amelyet Leszbosz és az Égei-tenger egyik legfontosabb műemlékeként tartanak számon. Úgy hiszik, hogy a kőbánya főként a hellenista időktől a késő antikvitásig működött. Érdemes megjegyezni, hogy a követ, amit kinyertek, az ókori Mitilíni emlékműveinek építéséhez használták és alapvető szerepet játszott az ősi Pergamos, Róma és más a római birodalom területén fontos emlékművek építésében.

Napjainkban Moria sok menekültet fogad be, de a helyzet nem egyszerű. A történelem arról tanúskodik, hogy ez a sziget mindig tranzitterület volt, de lassan megpihenne. A kockázat az, hogy a veszélyt összekeverjük a lehetőségekkel, és amikor ez megtörténik, az olyan embereket tekintjük ellenségeknek vagy behatolóknak, akik valójában nem azok.

Írta: Christian Elia

Forrás: http://www.snapshotsfromtheborders.eu/lesvos-the-thousand-voices/